2012. október 15., hétfő

Reakció Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkárának nyilatkozatára



   „Az eredetileg tervezett létszám kétszerese, több mint hétezer fiatal juthat munkához az Első munkahely garancia programban- mondta Czomba Sándor a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára tegnap.
   Czomba Sándor elmondta, hogy az eredeti, 3 milliárd forintos keretösszeget több mint 600 millió forinttal bővítették.
   Az államtitkár hangsúlyozta: az unió nyolc tagállamában van 30 százalék felett a fiatalok munkanélküliségi rátája, és bár Magyarországon ennél alacsonyabb az arány, a legfrissebb adatok alapján a 15-24 éves korosztályban 29 százalék felett van az állástalanok aránya. A kormány ezért döntött a program elindításáról, amelynek keretében a pályakezdők bérére és járulékaira maximum 4 hónapig teljes, 100 százalékos támogatást kap a munkáltató a minimálbér kétszereséig.
   Czomba Sándor kiemelte azt is, hogy 2013. január elsejétől a munkahelyvédelmi akcióterv keretében a 25 év alatti pályakezdő fiatalok kiemelt támogatást kapnak, mivel a szociális hozzájárulási adónak csak a felét kell megfizetnie utánuk a munkáltatónak, míg a munkaerőpiacra újonnan belépő 25 év alattiak után teljes szociális hozzájárulási adókedvezményt kap a munkáltató két évig.” (Vas Népe, 2012.10.04.)

A fent olvasható, Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkárának 2012.10.03-i nyilatkozatára szeretnék reagálni írásommal.
2012. június 19-én fejezetem be felsőfokú tanulmányaimat az egyik nyugat-magyarországi egyetem bölcsészettudományi karán, ahol két oklevelet szereztem. Rendelkezem az oklevelek mellett nyelvvizsgákkal is, angol nyelvből középfokú üzleti nyelvvizsgával, míg németből középfokú nyelvvizsgával.
Fontos megjegyeznem, hogy a második oklevelem megszerzésének is egyik oka volt már az akkori hazai munkaerőpiaci helyzet.
Mivel a munka világa nem fogadott, így a Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának dolgozója köszöntött a valóvilágban, még 11 társammal együtt. Ennek következményeként, 2012. július 3. óta vagyok regisztrált pályakezdő munkanélküli.
Aktívan közel 4 hónapja keresek állást. Álláskereső Kiskönyvemben 6 állásinterjún való részvétel szerepel, e-mail fiókomban több mint 300 elküldött önéletrajz és számtalan telefonhívás. Ez az eddig munkakereséssel eltelt időszak eredménye.
Jelenlegi helyzetemben, már az is örömmel tölt el, ha egy állásinterjúra behívnak. Ugyanis az elküldött önéletrajzaim 90%-ra semmilyen válasz sem érkezik a munkáltatók részéről.
Ezekkel a tapasztalatokkal felvértezve olvastam Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkárának szavait, mely szerint: „több mint hétezer fiatal juthat munkához az Első munkahely garancia programban”.
A kérdésem csak annyi lenne: hol? (A kérdés költői.) A közszférában folyamatosak a létszámstoppok és leépítések, míg a magánszférában az adók kivetése és a kis-. közép- és nagyvállalatok ellehetetlenítése képtelenséggé teszi a munkaerő bővítését. Mindkét helyszín sajátossága véleményem szerint, a virágzó korrupció, ha nem vagy valakinek a gyermeke, felesége, férje egyből háttérbe szorulsz. Legjobb példa erre az a pályázati űrlap, mellyel egyik állásinterjúm során találkoztam. Az űrlap egyik kérdése, hogy dolgozik-e felmenőm, rokonom, ismerősöm az adott vállalatnál.
Peltzer Géza szintén Czomba úr nyilatkozatára reagálva felveti, milyen „borzasztó lehet friss szakmával, diplomával szembesülni azzal, hogy nincs szükség rád”.
A helyzet borzalmával teljes mértékben egyetértek. Az érzést azonban fokozza még, hogy az általános iskola hetedik osztályának befejezése óta minden nyáron dolgoztam. Az egyetemen pedig, év közben is folyamatosan dolgoztam diákmunkában a tanulmányaim mellett.
Ezzel szemben mostanában a délelőttjeimet a munkahelykeresés köti le, a délutánokat pedig a kertünkben töltöm, munkával „hogy lelkem gyötrelmein enyhítsek”. Bele sem merek gondolni, mit fogok magammal kezdeni, ha beköszönt a tél, havazással és korai sötétedéssel.
Az államtitkár szerint a magyar fiatalság elhelyezkedési aránya nem is olyan rossz, mivel: „az unió nyolc tagállamában van 30 százalék felett a fiatalok munkanélküliségi rátája, és bár Magyarországon ennél alacsonyabb az arány, a legfrissebb adatok alapján a 15-24 éves korosztályban 29 százalék felett van az állástalanok aránya.”
Kíváncsi lennék rá, hányan regisztráltatták magukat a külföldön dolgozó magyar állampolgárságú 15-24 évesig terjedő korosztályban Magyarországon munkanélküliként. Ugyanis, ha őket, akik hazánkban nem találtak munkát is hozzászámítanánk azokhoz, akik Magyarországon keresnek munkát a százalékos arány jelentősen nagyobb mértéket öltene és politikusunk sem dobálózna így a kimutatásokkal.
A fentiekben említettem már, hogy diákmunkában több nyarat és évet is dolgoztam. A diákmunka azonban, nem számít hivatalos munkavállalásnak, ezáltal pályakezdő munkanélküliként semmilyen juttatásban nem részesülhetek, amíg állást nem találok.
Ez rendben is van. Október 31-től viszont lejár a tanulói státuszom, ezzel együtt az iskola sem köteles már fizetni utánam a társadalombiztosítási hozzájárulást, melynek mértéke 6900 Forint havonta.
Lefordítva, nem rendelkezem semmilyen jövedelemmel, sem a munkám, sem pedig valamilyen támogatás által, de azért, hogy egészségügyi ellátásban részesülhessek fizetnem kell. Kicsit olyan utóíze van, mintha fizetnem kellene azért, hogy ebben az országban élhessek.
Elhelyezkedési esélyemet jelen pillanatban a kilátástalanság fejezi ki legmegfelelőbben. Kilátástalan, hogy hol, hogyan fogok állást találni, vagy kitől kaphatnék ebben érdemi segítséget.
A Munkaügyi Központban semmilyen állást nem tudnak ajánlani, nem tudnak segíteni, csak különböző képzésekkel hitegetnek a munkaerőpiac helyzetének javulásáig. Ezek között van hegesztő, hulladékgyűjtő, villanyszerelő, targoncavezető; melyek tudom, ugyanolyan szakmák, mint a többi, de diploma mellé nem éppen számítanak továbbképzésnek.
A szüleim szerint ki kell várnom, hiszen van olyan, aki évekig nem talált munkát. Ezen emberek csoportjába szeretnék a legkevésbé kerülni, egyrészt, mert addigra a mindennapos fűnyírástól teljesen kiég a fű, másrészt pedig annyira depressziós leszek, hogy feketére festem a szobám falát.
Az ismerőseim szerint, vagy ki kellene mennem külföldre szerencsét próbálni, vagy el kellene vállalnom valami más munkakört, ami jól fizet. Külföldről annyit, hogy úgy nem fogok elindulni sehova, hogy a szüleimtől kell rá pénzt kérnem. Ezzel meg akarom kímélni magam attól, hogy egy kudarc után 1 hónappal hazatérjek, és úgy nézzen ki, mintha egy jót nyaraltam volna a szüleim pénzén. Mondjon valaki nekem egy munkakört Magyarországon, ami biztosan jól fizet és gyakorlat nélkül bárkit felvesznek, hogy dolgozzon benne.
Ezt elolvasva remélem, mindenki felfogja, jelenleg nem a 20 éveseké a világ, bár nem is tudnám megmondani kié valójában.