Reakció Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkárának nyilatkozatára

   „Az eredetileg tervezett létszám kétszerese, több mint hétezer fiatal juthat munkához az Első munkahely garancia programban- mondta Czomba Sándor a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára tegnap.

   Czomba Sándor elmondta, hogy az eredeti, 3 milliárd forintos keretösszeget több mint 600 millió forinttal bővítették.

   Az államtitkár hangsúlyozta: az unió nyolc tagállamában van 30 százalék felett a fiatalok munkanélküliségi rátája, és bár Magyarországon ennél alacsonyabb az arány, a legfrissebb adatok alapján a 15-24 éves korosztályban 29 százalék felett van az állástalanok aránya. A kormány ezért döntött a program elindításáról, amelynek keretében a pályakezdők bérére és járulékaira maximum 4 hónapig teljes, 100 százalékos támogatást kap a munkáltató a minimálbér kétszereséig.

   Czomba Sándor kiemelte azt is, hogy 2013. január elsejétől a munkahelyvédelmi akcióterv keretében a 25 év alatti pályakezdő fiatalok kiemelt támogatást kapnak, mivel a szociális hozzájárulási adónak csak a felét kell megfizetnie utánuk a munkáltatónak, míg a munkaerőpiacra újonnan belépő 25 év alattiak után teljes szociális hozzájárulási adókedvezményt kap a munkáltató két évig.” (Vas Népe, 2012.10.04.)

A fent olvasható, Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkárának 2012.10.03-i nyilatkozatára szeretnék reagálni írásommal.

2012. június 19-én fejezetem be felsőfokú tanulmányaimat az egyik nyugat-magyarországi egyetem bölcsészettudományi karán, ahol két oklevelet szereztem. Rendelkezem az oklevelek mellett nyelvvizsgákkal is, angol nyelvből középfokú üzleti nyelvvizsgával, míg németből középfokú nyelvvizsgával.

Fontos megjegyeznem, hogy a második oklevelem megszerzésének is egyik oka volt már az akkori hazai munkaerőpiaci helyzet.

Mivel a munka világa nem fogadott, így a Vas Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának dolgozója köszöntött a valóvilágban, még 11 társammal együtt. Ennek következményeként, 2012. július 3. óta vagyok regisztrált pályakezdő munkanélküli.

Aktívan közel 4 hónapja keresek állást. Álláskereső Kiskönyvemben 6 állásinterjún való részvétel szerepel, e-mail fiókomban több mint 300 elküldött önéletrajz és számtalan telefonhívás. Ez az eddig munkakereséssel eltelt időszak eredménye.

Jelenlegi helyzetemben, már az is örömmel tölt el, ha egy állásinterjúra behívnak. Ugyanis az elküldött önéletrajzaim 90%-ra semmilyen válasz sem érkezik a munkáltatók részéről.

Ezekkel a tapasztalatokkal felvértezve olvastam Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkárának szavait, mely szerint: „több mint hétezer fiatal juthat munkához az Első munkahely garancia programban”.

A kérdésem csak annyi lenne: hol? (A kérdés költői.) A közszférában folyamatosak a létszámstoppok és leépítések, míg a magánszférában az adók kivetése és a kis-. közép- és nagyvállalatok ellehetetlenítése képtelenséggé teszi a munkaerő bővítését. Mindkét helyszín sajátossága véleményem szerint, a virágzó korrupció, ha nem vagy valakinek a gyermeke, felesége, férje egyből háttérbe szorulsz. Legjobb példa erre az a pályázati űrlap, mellyel egyik állásinterjúm során találkoztam. Az űrlap egyik kérdése, hogy dolgozik-e felmenőm, rokonom, ismerősöm az adott vállalatnál.

Peltzer Géza szintén Czomba úr nyilatkozatára reagálva felveti, milyen „borzasztó lehet friss szakmával, diplomával szembesülni azzal, hogy nincs szükség rád”.

A helyzet borzalmával teljes mértékben egyetértek. Az érzést azonban fokozza még, hogy az általános iskola hetedik osztályának befejezése óta minden nyáron dolgoztam. Az egyetemen pedig, év közben is folyamatosan dolgoztam diákmunkában a tanulmányaim mellett.

Ezzel szemben mostanában a délelőttjeimet a munkahelykeresés köti le, a délutánokat pedig a kertünkben töltöm, munkával „hogy lelkem gyötrelmein enyhítsek”. Bele sem merek gondolni, mit fogok magammal kezdeni, ha beköszönt a tél, havazással és korai sötétedéssel.
Az államtitkár szerint a magyar fiatalság elhelyezkedési aránya nem is olyan rossz, mivel: „az unió nyolc tagállamában van 30 százalék felett a fiatalok munkanélküliségi rátája, és bár Magyarországon ennél alacsonyabb az arány, a legfrissebb adatok alapján a 15-24 éves korosztályban 29 százalék felett van az állástalanok aránya.”

Kíváncsi lennék rá, hányan regisztráltatták magukat a külföldön dolgozó magyar állampolgárságú 15-24 évesig terjedő korosztályban Magyarországon munkanélküliként. Ugyanis, ha őket, akik hazánkban nem találtak munkát is hozzászámítanánk azokhoz, akik Magyarországon keresnek munkát a százalékos arány jelentősen nagyobb mértéket öltene és politikusunk sem dobálózna így a kimutatásokkal.

A fentiekben említettem már, hogy diákmunkában több nyarat és évet is dolgoztam. A diákmunka azonban, nem számít hivatalos munkavállalásnak, ezáltal pályakezdő munkanélküliként semmilyen juttatásban nem részesülhetek, amíg állást nem találok.

Ez rendben is van. Október 31-től viszont lejár a tanulói státuszom, ezzel együtt az iskola sem köteles már fizetni utánam a társadalombiztosítási hozzájárulást, melynek mértéke 6900 Forint havonta.

Lefordítva, nem rendelkezem semmilyen jövedelemmel, sem a munkám, sem pedig valamilyen támogatás által, de azért, hogy egészségügyi ellátásban részesülhessek fizetnem kell. Kicsit olyan utóíze van, mintha fizetnem kellene azért, hogy ebben az országban élhessek.
Elhelyezkedési esélyemet jelen pillanatban a kilátástalanság fejezi ki legmegfelelőbben. Kilátástalan, hogy hol, hogyan fogok állást találni, vagy kitől kaphatnék ebben érdemi segítséget.

A Munkaügyi Központban semmilyen állást nem tudnak ajánlani, nem tudnak segíteni, csak különböző képzésekkel hitegetnek a munkaerőpiac helyzetének javulásáig. Ezek között van hegesztő, hulladékgyűjtő, villanyszerelő, targoncavezető; melyek tudom, ugyanolyan szakmák, mint a többi, de diploma mellé nem éppen számítanak továbbképzésnek.

A szüleim szerint ki kell várnom, hiszen van olyan, aki évekig nem talált munkát. Ezen emberek csoportjába szeretnék a legkevésbé kerülni, egyrészt, mert addigra a mindennapos fűnyírástól teljesen kiég a fű, másrészt pedig annyira depressziós leszek, hogy feketére festem a szobám falát.

Az ismerőseim szerint, vagy ki kellene mennem külföldre szerencsét próbálni, vagy el kellene vállalnom valami más munkakört, ami jól fizet. Külföldről annyit, hogy úgy nem fogok elindulni sehova, hogy a szüleimtől kell rá pénzt kérnem. Ezzel meg akarom kímélni magam attól, hogy egy kudarc után 1 hónappal hazatérjek, és úgy nézzen ki, mintha egy jót nyaraltam volna a szüleim pénzén. Mondjon valaki nekem egy munkakört Magyarországon, ami biztosan jól fizet és gyakorlat nélkül bárkit felvesznek, hogy dolgozzon benne.

Ezt elolvasva remélem, mindenki felfogja, jelenleg nem a 20 éveseké a világ, bár nem is tudnám megmondani kié valójában.

PLÁTÓISÁG

   Az álmodozásra szokták használni azt az elhasznált közhelyet, mely szerint: „az élet megrontója”.

   A plátóiság, az álmodozás leginkább érzelmekkel telt, tehát legromantikusabb verziója. A filmeknek az a jelente, amikor a főszereplő nő megérkezik a rózsaszirmokkal teleszórt szobába, és az útja egyenesen az ágyhoz vezet, ahol a férfi főszereplő mellett, csoki és eper várja.

   Folyamatosan ez a romantikus érzés van bennem, amikor őt látom, amikor őt keresem és, amikor azt kívánom, bárcsak mellettem lenne.

   Az ő kérdése: „Miért pont én?”

   Az én kérdésem: „Miért nem én?”

Az ő kérdésére a saját szemszögemből nézve egyszerű a válasz. Azért ő, amit már előttem 1000 másik majom elmondott előttem neki.

   Nyilván ez nem elegendő válasz arra, hogy kielégítsem vele kíváncsiságát. Ezért csak a megszokott, bókokat tudom felé küldeni, ami kifejezi gyönyörűségét, intelligenciáját és azt, hogy pontosan az ellentétem, vagy a megfelelőm egyszerre.

    Emellett tudom és látom rajta, hogy mire lenne szüksége, mire vágyik és azt is, hogy ezt teljes mértékben meg tudnám neki adni.

   De ezen a ponton jön elő az én kérdésem.

   Ez az önsajnálat, ami előretör, ha mással látom, ha nem keres, ha én keresem, és nem válaszol. Kutatom az okokat.

   Ez lehet az én múltam, vagy az övé. A jelenem, amit miatta is alakítok úgy, ahogy. A jövő, amit teljesen tudatosan tervezek előre egy kutyával magam mellett, nehogy csalódás érjen és nem vele.

   Amit legjobban hiányolok az egy esély. Az egyetlen, ami után, ha hibázom, nem kellene már az okokat firtatnom, csak visszanéznem és emlékeznem.

   Amíg ezt nem kapom meg, csak magamat marcangolom és keresem a hibákat, miközben lehet, hogy tényleg én vagyok számára a tökéletes, de számára túl átlátszó vagyok.

KI VAGY?

Informatikus Kínában, aki hazatelefonál a fürdőkádnak, hogy legyen benne meleg víz, mire hazaér és egy kis pezsgő is bugyogjon.

Kamionsofőr Afrikában, aki bár nem tud tolatni, járművén banánt szállít az éhezőknek, útitársai pedig, Rejtő Jenő ismert karakterei, szóval nem egy UNICEF brigád.

Szürke eminenciás úr, aki hiába szólítgatja Jean-t, végül maga viszi fel a vendége bőröndjeit az emeleti szobák egyikébe.

Cipőeladó, aki este a kocsmába is magával viszi munka szenvedélyét és a pultnál is tanácsokat osztogat a cigarettáért betévedő középosztálybeli hölgyeknek.

Repülőgép pilóta, aki éppen 100 emberrel a fedélzeten készül belehajtani egy rakétakilövő állomásba, hogy megsemmisítse a Földet és végrehajtsa kamikaze ősei hátrahagyott feladatát.

Asztronauta, aki lepacsizik E.T.-vel a vele történtekről, az emberi butaságról, az előítéletességről és arról, hogy nekik miért nem kell atombomba.

Autószerelő, aki képesítés nélkül végzi hivatását, emellett jogosítványra sem tellett neki, de az autók közelsége megnyugtatja lüktető ereit a nyakán, miközben kollégái Mekk mesternek becézik.

Tenger nélküli halász, akinek csak egy pocsolya jutott, körülvéve szórakozóhelyekkel, benne sok Fritz-el, Hansi-val és őket piócaként követő hungaristával.

Egy hamburgeresben eladó, aki szeretett volna hot-dogos lenni, mert ott virslivel dolgoznak, aminek örülnek a lányok, és a hot-dogból csak egy féle van nem, mint náluk, ahol van sajtos, royal, maffeos és még sok megjegyezhetetlen nevű.

Rap sztár, aki a sok tudatmódosítótól rock sztárnak képzeli magát és a fellépésen az első sorban állók fején töri szét a jelmezkölcsönzőből vett gitárt.

Orvos, aki rosszul van a vértől, mint a Família Kft. Ádámja, de nem tud úgy úszni, sőt örül, ha ráadják sárgakacsás úszógumiját, mielőtt vízbe dobják.

Könyvtáros, aki a börtönben talált rá hivatására, de szokatlanul érzi magát, mert már nem csíkos ruhás emberek veszik körül, bár tudja a mostaniak is ugyanolyan bűnösek, mint azok.

Rendőr, aki nem kívánja hivatását és fegyvere már maga ellen fordult rég, de a tárat már kivette, hisz az emberek már félni sem félnek tőle, csak köpködik és dobálják.

Bohóc, aki elolvad a kis gyerekektől, mosolyuk minden pénzt megér neki, mint a Master Card és talán ezért csinálja karitászosként hivatását.

Festő, aki inasként egy szakmunkásképzőben kezdte, azonban onnan kicsapták, mert az ecsettel Picasso-t utánozta, de szerencsére felfedezték és visszatérhetett a falak közé.

Királyi lovag, aki tiszteli és becsüli az úri hölgyeket, de a polgár lányok szoknyája alá ugyanúgy benyúl a helyi talponállóban, mint hű bajtársai.

Rágyújtottam

Igen megtettem. Megtettem, mert hiányzott a kávém mellé. Megtettem, mert sütött a nap és közben tükröződött a sugara a havon. Megtettem, mert tudtam, hogy így lesz teljes a kép.

   Folyamatosan ellentétes képzetek járnak erről a fejemben. Mindenhol azt harsogják, „élj a mának”. Én is ebben és a mértéktelen szabadságban, pontosabban a szabad döntéshozatalban hiszek.

   Azonban 2 hónappal ezelőtt elhatároztam, hogy abbahagyom a cigarettázást. Döntésemet erősen befolyásolta az egyre emelkedő ár és a kormány által kezdeményezett megszorítások.

   10 éve gyújtottam rá először. Akkor is, azt éreztem, amit most. Titokban csináltam és nem a saját, hanem más cigarettáját fogyasztottam. A különbség annyi, hogy akkoriban mások, most pedig saját magam elől titkolom. Emellett, nagyanyám „barna” Sophianae-ját felváltották a barátaim által vásárolt igényesebb márkák.

   Az utóbbi 7 évben rendületlenül vétkeztem a testem ellen. A szellemiségemhez azonban, teljesen hozzánőtt a cigaretta. Jellegzetes kép volt, amikor társasági beszélgetésekkor csapkodtam a cigarettás dobozt az asztalon, hogy a vitában igazamat ezzel is mutassam. Miközben rágyújtottam cikáztak a gondolatok a fejemben, mintha a füst egyben az elszálló tüneményt is jelentette volna. Ezért nem szerettem soha séta közben dohányozni.

   Sok volt ez a 7 év. Egyre többször éreztem, hogy nem a saját igényem, hanem a megszokás miatt gyújtok rá. Már meghatározott helyeim voltak, buszmegálló, iskola bejárata, kávézó, kocsma. Ezeken a helyeken, már automatikusan nyílt a doboz és gyúlt a láng.

   Amikor azt éreztem, hogy nem élvezem úgy, mint régen szünetet tartottam. Volt, hogy 1 hétig és volt, hogy 1 hónapig.

   Leszokni eddig egyszer próbáltam. Sikerült is, 9 hónapra. Aztán egy fesztivál közepén kaptam a hírt, hogy nem sikerült a nyelvvizsgám. Ez egy továbbtanulás előtt álló fiatalnak elég rossz hír volt. A vigasztalást pedig az alkohol és a dohányzás jelentette, akkor.

   Úgy érzem sok élményt és barátot köszönhetek ennek a „rossz szokásnak”, amit soha nem felejtem el. De ideje elválnunk egymástól. Nem merem leírni, hogy végleg vége, de hosszú időre az biztos.

   Pedig, most a legjobb. Tényleg olyan, mint 10 éve, mikor a mama cigijét szívtam titokban péntekenként a parkban.

   De mivel tisztában vagyok vele, hogy milyen kapuk nyílnak meg előttem, ha ezt kibírom, ezért megteszem. Igen, ki kell bírni. Ez olyan. Saját magadat kell megerőszakolnod. Ha pedig megtetted, látni fogod, hogy mindenre képes vagy. Emellett realizálódik, hogy nem cserepes a szád, hogy tiszta a leheleted és, hogy nem sárgák az ujjaid sem a bulit követő napon.

Gondolkodós

„Ha magyar lennék, tudnám, hogy van egy utam, és azt kell csinálnom, amit szeretek, különben a mélybe zuhan minden, ami egyszer még lehetek, hogy saját magamra vagyok utalva, de csak erősebb leszek, hogy a hazugság az oka a sebeknek a szíveden, hogy minden, ami ellen küzdesz életidegen, hogy a válasz itt van idebenn és látszik a szemeden. Ismersz és én is ismerlek, újra gyermeknek látlak, mikor elhivatott vagy, mikor az életedet írod, viszed tovább a súlyokat, amíg csak bírod, mert hajt valami, mert kell, mert örökké megtartod a titkot. Itt emberek laknak nem sztárok, nekem hiába mondod, mert két mondatom igazabb, mint a te gondolkodásmódod. Kezemre tapad az érintésed, benne ég el a tenyerem, mégsem kell, hogy ismerjelek elég, ha érezlek a szívemben. Nekem mennem kell, mert így önmagam vagyok, így csak hála marad utánam azért, amit apám rám hagyott. Így szolgálom az örökséget, de ha magyar lennék, féltenélek, hogy nem érted, hogy letérsz végleg egy másik útra, de ha az lennék, nevetnétek s megkedvelnél újra, mert nincs erőm bántani téged, aki szeret, az tudja, mert minden kapcsolatom után megfizettem a jót, amit az adott és az egyetlen bűnöm az volt, hogy én normális vagyok.

   Ha magyar lennék te is ide zárnál be, ebbe a testbe, ebbe a szeretetbe, ebbe a véleménybe rólad, kit érdekel a holnap, álmodom tovább, míg nem szólnak, én sem érzem igaz szónak, jobb, ha te sem írod le.

   Ha magyar lennék kiírnám magamból a gyűlöletemet, mert eltemet mindent, amivel építem itt benn a hitemet. Akkor megérteném, hogy te meghalsz, még ha terveid is vannak és a másik hiába gonosz, mégis ő életben maradhat. Ha magyar lennék, adnék pénzt az istenetekért és imádkoznék az utcára küldött gyermekeitekért, megáldanék minden árvát és az összes halott kamaszt, annak a hitnek a szeretetével, amellyel te meghúzod a ravaszt. Ha magyar lennék, bíznék benned is kedves, ha mondod, nem gondolnék arra, hogy vajon mit rejthet a mosolyod, nem hinném, hogy játék, amit játszol, és hogy a szándék nem tiszta, hogy amit adok azt nem kapom a végén fájdalomként vissza. Ha magyar lennék ez vers lenne és te álmodnál éjjel. Ha fontos voltam valaha, akkor most nem felejtenél el. Ha magyar lennék, komolyan vennél tisztelnéd a munkámat, nem építenék magam köré az emlékeimből várat, tudnám, hogy a sebeim fájnak, mert nem hagyom gyógyulni őket, mert nem engedem be a következőket, hagyom, míg fölém nem nőnek az álom, amit te és én gyártottunk magunknak, átölelnélek őszintén, de a szavaim már halottak.

   Jobban tennéd, ha eltűnődnél a tetteiden néha, hogy kik vannak körülötted, kikre számíthatsz jobb, ha nem válsz önmagad komponálta paródiává, jobb, ha magyar vagy úgy csinálod, hogy büszke legyél rá.”

MINIMAL PROJECT- HA MAGYAR LENNÉK

egy NŐnek

Kedves Borsó, mint tudod blogod lelkes olvasója, vagyok ennek oka, hogy érdekel, amit és, ahogyan írsz.

   Az utolsó bejegyzésedben megdöbbenve olvastam utolsó soraid: „Lassan 24 leszek, itt fekszem az ágyon, nincsen messze menő célom, sem elképzelésem, sem tervem. Rossz kifejezés, hogy nincs. Van. Minden nap van. Aztán minden nap megváltozik, aztán minden nap másként látom. A mának élek. De azt sem csinálom jól. De remélem a bújócska a saját életemben lassan véget ér, és megtalálom magam!”

   A következő sorokkal megpróbálom leírni azt, aki voltál és, aki most vagy számomra, ezzel talán segítve azt, hogy megtaláld önmagad a bújócskában.

   15 évesen te voltál az a lány az osztályban, aki lobogó vöröses-szőke hajával és személyiségével borzolta a kedélyeket. Ez nálam főleg (a már neked személyesen is említett), a cserfességed, a hisztijeid és a beszólásaid számlájára volt írható.

   Akkoriban te voltál az, akivel soha nem tudtam egyetérteni és kompromisszumot kötni. Olyanok voltunk, mintha a középiskolánkkal szemben lévő óvodából lettünk volna egy kislány és kisfiú, akik kergetőznek körbe-körbe az udvaron (persze a kisfiú, ha eléri, meghúzza a kislány haját).

   Tudom, mennyire szeretsz cigizni, már régen is szerettél. Sokunk közül (akik utasai voltak a tanítás után, az egyik Gayer-parki padtól induló gőzmozdonynak), te voltál szinte az egyetlen, aki tudta, hogyan kell a füstöt letüdőzni. Csodálkoztunk is rajta, hogy gyakran panaszkodtál hányingerre, mivel mi nem éreztünk semmi különöset.

   Bevallom, sok mindenről eszembe jutsz, miközben élem „szaros kis életem”. Az egyik ilyen dolog a féltékenység, amit miattad éreztem először. Belém ivódott, mennyire bele voltál esve az egyik osztálytársamba, aztán másokba, akik nem feltétlenül viszonozták érzéseid, te mégis majomszeretettel csüngtél rajtuk.

   Aztán egyszer csak elmentél. Ahogy, megbízható forrásból, tőled hallottam, történtek veled jó és rossz dolgok is miközben távol voltál. (Kettőnk kapcsolatáról azt gondoltam régebben és most is, hogy bár nem vagyunk mindennapi kapcsolatban, megnyugtat, ha a közelemben tudhatlak.)  

   Aztán visszatértél. Sokáig talán észre sem akartam venni, hogy valóban itt vagy. De, amikor a diáknapokon megláttalak a kék egyenruhádban, az újra megnyugtatott. A kék szín egy újabb dolog, amiről a te arcod villan be. Nem ismerek még egy nőt, aki ennyire stílusosan tudja viselni ezt a színt, mutatva, mennyire szereti is azt. (Mindezek ellenére a blogod alapszíne rózsaszín, de ez bizonyára az álomvilág hatását kelti számodra.)

   Amiben talán legjobban hasonlítunk, a péntekenkénti takarítás, a szociális érzékenység és a szerelembe való szerelem. A szociális érzékenységet arra értem, hogy sok történetet hallottam rólad és a barátaidról, hogy hogyan és miben segítitek egymást.

   Azonban az, hogy az embernek vannak barátai nem elég. A barátaidnak nem túrhatsz a hajába, nem flörtölhetsz velük úgy, hogy fülükbe suttogod szavaid, nem adhatod ki velük szemben azokat az energiákat, amiket egy párkapcsolatban igen. Lehet, hogy ennek az energiának a túltengése és a megfelelő partner hiánya teszi néha keserűvé, de különlegessé napjainkat.

   Ha egy képpel kellene téged leírni, akkor te lennél a kép közepén, ahogy diáknapokon láttalak, kék-fehér csíkos felsőben, farmerban, tornacipőben, fehér oldaltáskával és tornacipőben. Olyan kiegészítőkkel, mint pillangómintás fülbevaló, zsebben egy doboz Marlboro és egy szelet KitKat. Egy nagy plüss szívet ölelgetnél, jobbról-balról körbevennének a barátaid, a hátad mögött lenne az autód, ami természetesen club előtt parkolna. Közben válladon egy mások számára láthatatlan kisangyal mosolyogna rád, a te mosolyoddal.

UI: Ha magadra ismersz, írj egy sms-t, mert kitöröltem a számod és már olvad a zsebemben a csokidJ 

Kormány szemle futball kedvelőknek

     Előkerült 2 évvel ezelőtti írás, megéri elolvasni és átgondolni az elmúlt időt!

   A futball és a politika azon témák közé tartozik, melyekhez minden ember ért és érintett benne. Tapasztalatból írom, ha ez a két dolog felmerül hazánkban egy társasági beszélgetésben (kocsmában pulton könyöklés közben, az összes világi és egyházi téma kimerítése után), általában negatív töltetet kapnak. Ennek oka ugye, hogy „Magyarország a 10 millió miniszterelnök és szövetségi kapitány országa”.

   Több hasonlóságot is meg tudunk említeni a labdarúgás és a politika kapcsán. Például 2010-ben folyt a futball világ egyik legfontosabb eseménye, a labdarúgó világbajnokság (mindig a Belga együttes jut eszembe, ahogy a rádióból üvölt a „focivébé”). Magyarországon ugyanebben az évben választások történtek, ami az emberek életének szintén egy meghatározó tényezője.

   Az eredmények terén sajnos a két említett terület megegyezik abban, hogy csapatunk a mezőny végén helyezkedik el. Sajnos nemcsak a világon, hanem Európában is. Labdarúgó válogatottunk a 63. helyen áll, kormányunkat pedig az egy főre jutó GDP alapján összeállított rangsor minősíti, ebben 40. vagyunk.

   Az emberi oldalt tekintve ugyanúgy, ahogy a kormánypártban, úgy a magyar labdarúgó válogatottban is személyi változtatásokra került sor. Írásomban megpróbálom összefoglalni az emberi oldalon lévő hasonlóságokat és ezek alapján meghatározni, hogy a kormány tagjai kinek a helyét tölthetnék be válogatottunkban és fordítva.

   A legfontosabb feladat eleget tenni a futball legfontosabb szabályának: „Végy egy jó kapust”. Tehát összeállításomat Király Gáborral, nagy öregünkkel kell, hogy kezdjem. Politikai megfelelője véleményem szerint, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium vezetője Réthelyi Miklós. Mindketten munkájukra igényes és nemzetközileg is elismert szakemberek.

   Hátulról előre haladva következik a két belső védő, Juhász Roland és Lipták Zoltán. Az ő kormánypárti helyetteseik lehetnének, a honvédelmi miniszter, Dr. Hende Csaba és a belügyminiszter, Pintér Sándor.

   Szélesi Zoltán, a válogatott baloldali védőjének cseréje, a sokak által bírált Navracsics Tibor lenne, aki a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium vezetője. A jobboldali védő, Vanczák Vilmos helyén második szándékból bevethető lenne Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter. Hiszen jobb szélen felfutásaival jelentős előnyhöz juthatna országunk.

   Martonyi János külügyminiszter helyettesítésére, két nemzetközi karriert befutó válogatott játékos került számításba a névsorban. Az egyik a csapatkapitány Gera Zoltán, a másik pedig Dzsudzsák Balázs. Utóbbira esett végül a választásom, mivel kiemelkedve a hazai bajnokságból ma már egy elit ligában öregbíti hazánk hírnevét. Remélem hasonló sikerrel teszi ezt majd jelenlegi külügyminiszterünk is a jövőben.

   A Spanyolországban pallérozódó Vadócz Krisztiánnak és képzeletbeli párjának közös pontja a fejlődésben való hit, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vezetője, Fellegi Tamás is ezt vallja. A középpályások közül a kisebb ismertséget és szerénységet képviseli Elek Ákos, ő pedig ezekben képez közös pontot a vidékfejlesztési miniszterrel, Fazekas Sándorral. Mindkettejükre jelentős feladatok várnak, az előző fiatal játékosnak az idősebbek között kell bizonyítania, utóbbinak pedig segítenie kell a falvak kitörését. A középpályások közül Huszti Szabolcsot, a válogatott cserekapitányát, ki más helyettesíthetné, mint a miniszterelnök helyettese, Semjén Zsolt.

   Szükségképpen nekem is meg kell jelölnöm az érdekes nyilatkozatairól híres Kövér Lászlót, aki házelnökként kíván rendet tenni a Parlamentben. Szintén a nyilatkozatairól híres a válogatott csatára is, Rudolf Gergely. A játékosok közül már csak Gera Zoltán, a csapat kapitánya maradt, a politikusok közül pedig a miniszterelnök, Orbán Viktor. Mindkettejükben közös, hogy búcsúzás után kerültek vissza eredeti helyükre. Reméljük élni fognak az újra birtokba vett bizalommal és hűek lesznek ígéreteikhez.

   Hatalmas különbség a politika és a futball között, hogy a politikában nem az edző választja ki csapatát, hanem a csapat választja meg vezetőjét, jelen esetben Schmitt Pált. A válogatott padján helyet foglaló megfelelője pedig, Egervári Sándor. Míg Egervári Sándor nem rendelkezik jelentősebb nemzetközi tapasztalattal, addig Schmitt Pál jelentős szerepet töltött be a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban (nem pozitív előjelű eredménnyel).

   Az összeállítást tekintve mindkét együttes munkabírását és teljesítőképességét tekintve nagyok a kérdőjelek és a kilátástalanság. Csak reménykedni tudok, hogy minden fent felsorolt és esetlegesen helyükre lépő, a válogatott meznek és a nemzeti lobogónak hűen, legfőbb feladatának az ország előrelépését tekinti majd.  

     

Női önkény

Az egyik legjobb jó barátom 2 évvel ezelőtt találkozott a számára kijelölt NŐvel. Minden ment a megszokott kerékvágásban, először itatatta, majd hazavitte, dédelgette, altatta és etette.

   A lány egyszer csak észrevette, hogy még túl fiatal ahhoz, hogy megragadjon egy Szombathely szintű kisvárosban, annak is egy nyugati csücskében, egy családi ház földszinti szobájában. Útra kelt hát, nem törődve emberrel, állattal, tárggyal és gondolatattal, ami visszatarthatná. Reményét pedig erősítette a nagyvárosba és az ott élő rokonokba vetett hite.

   Barátom a külön töltött idő alatt folyamatosan támogatta választottját anyagilag és hetente fizikailag jelenlétével a fővárosban. A tervek azonban bedőltek fogalmaztak finoman. A valóságban, azonban az egyedül meghozott rossz döntések befalazták maguk köré a hölgyet, mint Kőmíves Kelemennét és csak a hátraarc maradt a kisváros felé.

   Mindenki úgy fogadta, ahogy azt elvárták, toleránsan és némán, közben halk átkokat szórva rá és jó tanácsokat súgva barátunk fülébe. Titokban tudtuk a kalitka bezárult, de a madárka csak arra vár, hogy újra meglazuljon az ajtón a retesz.

   Mint a mesében teltek múltak a percek, órák, napok és hónapok. Legtöbbször 4 órás állással mellette semmit tevéssel, álmodozással és a kilátástalanság folyamatos nyugtázásával. Miközben a megszokott látogatók (fiú barátai), lakótársak (fiú rokonai) és az állatai egyre közelebb kerültek hozzá. Jómagam sohasem álltam talán annyira közel hozzá, mint az utolsó 1 hónapban.

   Aztán mindenki számára váratlanul kinyílt a kalitka ajtaja. A madárka addig piszkálta csőrével reteszt, míg a gazdája megkérdezése nélkül ki tudta nyitni az ajtót. Tegnap reggel ismét elsuhant vonatával a fővárosba, újra a nagyvárosi levegő iránti vágy és a rokonok hívása hajtotta. Nem hiába a történelem ismétli önmagát.

   Ahogy a temetésen mondják, maga után hagyott egy szerelmes férfit, annak látogatóit, lakótársait és állatait. Ők azóta gyászolnak kicsit ittasan, kicsit füstösen, de méltósággal, könnyek nélkül.

   Én csak annyit kívánhatok neki most, hogy sikerüljön minden úgy, ahogy eltervezte és halljunk róla minél később. Hiszen ez azt jelenti, hogy minden rendben van vele. Ha pedig, kiélte vágyait, elérte céljait és látta a világból, amit szeretett volna, a Szombathely szintű kisváros, nyugati csücskén lévő családi ház, földszinti szobájának ajtaja retesz nélkül várja vissza.

   Addig is gyászolunk tovább…                

Nehéz kifejezések

3 kifejezés, amit utálok, szeretek, megértek, elviselek, igénylek a világban: kérés, bocsánat, köszönet.

A kérést az emberek többsége messziről megpróbálja elkerülni. Ennek oka lehet, hogy úgy érezhetjük a kérés miatt, felborulhat az egyenlőség a köztünk és a másik fél közötti kapcsolatban. A valódi ok tehát, az alá- és fölérendeltségi viszony elkerülése. Ez az, ami miatt hanyagoljuk a „Kérlek szépen” vagy a „Légy szíves” kifejezéseket. Ezek elhagyásával azonban, a másik fél számára a kérésünk paranccsá válik. Vagyis ismételten felborul az egyenlőség és uralkodói- és alattvalói viszony alakul ki. Hatására a másik fél nem fog eleget tenni a parancsnak hangzó kérésnek. Mivel, ő teljesítené a kérést, azonban nem védené meg magát a további kérések teljesítésétől és az esetleges megaláztatástól sem. Tapasztalataim szerint azonban, pontosan a kérőszavak használatával, kimondásával tehetjük egyenlővé a résztvevő feleket. Egyszerű példa a vendég és a felszolgáló esete. Ha a felszolgáló egyenlőnek érzi magát a vendéggel (ami alapvető kellene, hogy legyen, mivel mindketten ugyanolyan emberek), talán nem köp bele a levesbe. Inkább használjuk például a „Kérek szépen egy babgulyást” és hanyagoljuk a csettintést és a „Hozzál nekem sürgősen egy tányér babgulyás” kifejezést. Ha nem feledjük, hanem használjuk őket, nagyobb valószínűséggel találjuk meg a felszolgáló valamely testi váladékát ételünkben.

A megbocsájtás, sok nézőpontból a legnagyobb emberi erény a világon. De elképzelni is nehéz mekkora erő kell ahhoz, hogy meg merjük tenni ezt a lépést egy embertársunkkal szemben. Az elmúlt napokban nekem is meg kellett tennem bárhogy is zárkóztam el előle, nem is egyszer. Észrevettem ugyanis, hogy néhány embernél a bocsánatkérésben is jelen van az alá- és fölérendeltség. Megvallom volt már olyan is, hogy bocsánatot kértem valakitől és az illető arcára kaján, elégedett vigyor ült ki, mint a győzelem jele. Számomra a bocsánatkérés arról szól, hogy belátjuk, hogy hibáztunk és ez nem egyenlő azzal, hogy a másik ember győzött velünk szemben. Az egyik legjobb benne, hogy segíti jellemünk formálódást, hiszen elgondolkodunk tetteinken, levonjuk a konzekvenciákat és kiértékeljük magunkat. Ezután már könnyen állhatunk oda mások elé, hiszen tisztában vagyunk magunkkal. Egyetlen hiba lehetősége van a cselekedetnek. Még pedig, hogy elhihetjük tőle, hogy a múltban történtek, amikért bocsánatot kértünk semmisnek tekinthetőek. Ez azonban nem így van. Az egyik barátom példája jól mutatja ezt: „Gergő hiába kérsz bocsánatot a nőtől, amiért esténként telefonon zaklattad, a helyzet nem változik tőle. Ettől ugyanaz a Gergő maradsz, és nem válsz egyszerre aranyos kis angyallá a szemében, aki virágot visz neki és elhívj vacsorázni. Te a bocsánat, a virág és a mosoly mögött is a részegen, földön fekve telefonáló Gergő maradsz.” Valószínűleg nem is az a cél, hogy megváltoztassuk mások véleményét, hanem, hogy kiadjuk, ami bennünk van.

„Köszönöm” az egyik olyan szó a világon, ami annak is jó, aki hallja és annak is, aki kimondja. Gondolj csak bele. Láttál már valakit, aki szomorúan fogad egy köszönetet? A negatív része csak az adott szituáció, vagy a kimondás és a hallás gyakorisága lehet.

Elkapott elnöki levél

  Dear Mrs. Clinton,

   Firstly thanks for your card and to think about me and my country, it is honouring so many days before holiday.

   Please let me to apologise for the delay of my reply. But as you know, we love to lay off our employees at holiday. As my translators were at home with their family, without salary, I tried to make sentences alone with Google translator. Your letter, which was written in Hungarian shows the complication and reliability of the programme.

   There was another reason, which impeded me. It was the continuous voice from streets, it surround me in the whole country. Easily they do not let person to create. People sing songs everywhere, which start with „Bóvli” (synonym as shit) and „Resign”.

   So please excuse my delay, I hope I could compensate you with my answers for your questions.

   Your first question was about the methodists. Despite your letter I could not accept it as a church, because they did not give me the ninth of their collected donation and the High Priest has not been kneel before me. So I closed this topic. But you just continue to visit the rituals and pray for our spiritual salvation.

   The second question was about the Hungarian media law. Watch it, it is a gnawed bone aspect also nationally and internationally. Besides just see, how we treated the solidarity with the strikers in front of the headquarter of MTVA.   

   You should be informed about the sad fact, that the IMF representatives are not chased away by us. The delegates said they have not much more time for us, because this year they replaced Santa Claus. He has got Gyurcsány variety of flu, without of vaccination.

   Please, do not write anymore about our wrong public safety. I want to point out you, when women and children from Gyöngyöspata were followed by police officers to the Balaton. Meanwhile the representatives of Jobbik and aboriginals took part in an amateur boksz competition in the village to show the  loyalty.   

   Thanks for your question, but we are rich in material goods. At the end of the last year we have kidnapped people’s private pension funds, raised taxes and banks are just threatened by János Lázár. But if you do not believe in us and would like to send donations for the needy, the name is Viktor Orbán and the bank account number is: 55555555-55555555.

   Yes, you know it well, we have issued a new Constitution, but I do not know how you heard about it, because nobody have read i tat local goverments. Moreover, we also, because we wrote it in 18 days.

   Excuse me again, but now I must go, because Imre Kerényi canonize me in the Opera-house, and then paintings of me will present to the audience. If you could take a look at, one of them shows my fighting with a 27-headed, blue dragon, it’s name was EU.

   I wish you and your family, merry Christmas and happy New Year.

Viktor Orbán

PS: Please remind Bill, he have not received me his saxophone CD, on Monica feauring with him.

A miniszterelnök magyar levele:

   Kedves Clinton külügyminiszter asszony!

   Először is szeretném megköszönni, hogy már ennyivel az ünnepek előtt gondoltak rám és természetesen országomra.

   Engedje meg, hogy bocsánatot kérjek a késői válaszért, de nálunk az ünnepekben nagy leállások vannak. Mivel a fordítóim nem álltak rendelkezésemre meg kellett próbálnom önállóan elboldogulni a Google fordítóval. A program bonyolultságát és megbízhatóságát az Ön által magyarul írt levél is kiválóan mutatja.

   A másik ok, ami hátráltatott, az a folyamatos hangzavar, ami az egész országban körülvesz. Egyszerűen nem hagyják nyugodtan alkotni az embert. Mindenhol „Bóvli” és „Mondjon le” kezdetű dalokat énekelnek az emberek.

   Szóval kérem, bocsásson meg a késlekedésemért, de feltett kérdéseire adott tételes válaszaimmal remélem, kárpótolni tudom Önt.

   Első kérdése a metodistákkal volt kapcsolatos. Őket azonban megkeresése ellenére sem tudom elfogadni egyházként, mivel összegyűjtött adományaik kilenced részét nem szolgáltatták be nekem és főpapjuk sem térdelt még le színem előtt. Tehát ezt a kérdést lezártnak tekintem. De Ön nyugodtan látogassa csak továbbra is a miséiket és imádkozzon mindannyiunk lelki üdvéért.

   Második kérdése a média törvényre vonatkozott. Nézze ez már nemzeti és nemzetközi szinten is lerágott csont. Különben is nézze csak meg milyen szolidárisan bántunk az MTVA előtt éhségsztrájkolókkal is. 

   Értesülnie kell arról a sajnálatos tényről is, hogy az IMF képviselőit nem mi kergettük el. A küldöttek elmondása szerint ennyi idejük maradt ránk, mivel idén helyettesíteniük kellett a Mikulást, mert Gyurcsány-féle influenzát kapott, oltásban pedig nem részesült.

   Kérem, ne írjon többet olyat, hogy nálunk nem jó a közbiztonság. Emlékeztetném rá, hogy rendőrök kísérték el a gyöngyöspatai nőket és gyermekeket nyaralni. Eközben pedig a Jobbik képviselői és a helyi amatőrök bokszgálát rendeztek a faluban az összetartás jeléül.

   Köszönjük kérdését, anyagi javakban bővelkedünk. Az előző év végén elraboltuk az emberek magán nyugdíjpénztári megtakarításait, emeltük az adókat, a bankokat pedig az imént fenyegette meg Lázár János. De, ha nem hisz nekünk és adományt szeretne küldeni a rászorulók részére, a név Orbán Viktor, a számlaszám pedig: 55555555-55555555.

   Igen, jól tudja kiadtunk egy új Alkotmányt, de Ön nem tudom, hogyan hallott róla, hiszen az önkormányzatoknál még senki sem olvasta. Sőt még mi sem, hiszen 18 nap alatt írtuk meg.

Ne haragudjon, de most mennem kell, mert Kerényi Imre az Operaházban ma este avat szentté, majd bemutatják a közönségnek a rólam készült festményeket. Tekintse meg Ön is őket, ha tudja, az egyiken egy 24 fejű, kék színű sárkány ellen küzdök.

   Kívánok Önnek és családjának kellemes ünnepeket.

Viktor Orbán

UI: Kérem, emlékeztesse Bill-t, hogy még nem érkezett meg a szaxofonos cd-je, amin Mónika is szerepel.

A levélért senki semmilyen felelősséget nem vállal és a fellelhető hibák szándékosak és a Google által kreáltak.

  

nem VITAs

„A vita érvek és ellenérvek ütköztetése, célja a vitapartnerétől eltérő vélemény igazolása, a partner meggyőzése, befolyásolhatja az érzelem és az érdek.”

Szerintem a vita verbális ping pong, csak nem 7:0-ás eredménynél van leléptetés. Hanem, mint a boxban lehet, technikai K. O., K. O. és pontozásos győzelem.

Elsősorban az a jó benne, hogy gyakran még másik ember sem kell hozzá, elég, ha két különböző énünk érveit állítjuk szembe egymással. Gondoljunk csak bele, életünk során folyamatosan vitatkozunk magunkkal, miközben döntéseket hozunk bizonyos témákban. Aki döntéseket hoz, az mérlegel is. Mérlegelés közben érveket és ellenérveket állítunk fel, tehát vitatkozunk.

Másrészt nagyban segíti az emberek szellemi fejlődését. Miközben zajlik, végig koncentrálni kell, mert ha valaki nem figyel, bekaphat egy olyan horgot, amivel könnyen a padlóra kerülhet és megvan a K. O.

Harmadrészt ahhoz, hogy vitázni tudjon valaki egy adott témában ismerősnek, érdekeltnek kell lennie. Ez azt feltételezi, hogy a résztvevő rendelkezik valamilyen lexikális, vagy gyakorlati tudással, a témával kapcsolatban. Ha ez nincs meg, csúfosan el lehet bukni. Boxos példánál maradva, mint a boxoló, aki a bevonuló zenéje alatt elesik és megfejeli az egyik nézőt. A következő pillanatban pedig a kórházban ébred agyrázkódás diagnosztizálása után.

A vitának van negatív oldala is, mert vannak olyan emberek, akikkel szerepük viselése közben nem érdemes bármilyen helyzetben leállni. Ilyenek szerintem a politikusok, rendőrök, tanárok és bármilyen ellenőrök. Velük szemben a végkimenetel általában negatív kicsengésű. Ennek nem feltétlenül az érvek gyengesége az oka, inkább a pénz jelenléte. Például, ha egy ellenőrnek 60%-os jutalékot adnak a kiszabott büntetések után, hiába állítjuk, hogy 10 km-re lakunk, szerinte az már 11 km-re van és, akkor 15 km-es bérlet kell az utazásnál. A pénz jelenléte miatt hiába mondjuk neki, hogy igazolja az állítását, az igazolványunk már nála van, és már tölti is ki a csekket.

Ahogy írtam, nem érdemes ellenük kiállni, de nem lehetetlen és nem tilos. Hiszen nincs is annál verbálisan kielégítőbb, mint, amikor a tanár kér elnézést a diáktól, miután az rámutatott hibájára. Hiszen ezzel feladja státuszát a gyengébb javára. Ez dicsérendő magatartás.

Egy másik negatívum, hogy ugye a dolog alapvetően arra menne ki, hogy meggyőzzük a másikat a saját, kinyilvánított véleményünk igazáról és ezt, ő elismerje, esetlegesen változtasson viselkedésén és véleményén. Ezt azonban a magyar embertől nem várhatjuk el. Mivel egyszerűen annyira belénk nevelték az önbecsülést, hogy lehetetlennek érezzük a másik előtti meghunyászkodást. Pedig semmivel sem számítanánk tőle kevesebbnek, sőt.

Ennek a dolognak a hiánya miatt érdemtelenné válik az egész. Anélkül, hogy valaki nem ad igazat a másiknak olyan, mintha szerelmesek lennénk, de szerelmünknek nem lenne tárgya. Nem tudunk szimplán a szerelembe szerelmesnek lenni.

A vitatkozás témájában véleményem szerint semlegesnek tekinthető a helyszín és a témaválasztás. A leggyakoribb helyszínek, Parlament, kocsma, iskola stb. De felhívnám a figyelmet, hogy ha a vita az utcán folytatódik már nem nevezhető vitának. Az verekedés és viszonylag könnyebb műfaj, mivel a fizika törvényei érvényesülnek benne.

Témaválasztáshoz egy jó tanács, kerüljük a politikát és a futballt, mert, ahogy mondják, Magyarország a 10 millió miniszterelnök és szövetségi kapitány országa. Valószínűleg a nagy szakértelem miatt állunk mindkettő terén annyira előkelő helyen a világban. 

Szerdai UNOM, HOGY…

… felébredek.

… le kell vennem a pizsamám.

… minden reggelt a WC-ben kezdek.

… baromi hideg van a zuhany alatt.

… megint az öcsém tusfürdője van csak itt.

… ki kell törölnöm a csapot fogmosás után.

… mindegy milyen boxert veszek fel, nem látja senki.

… pamut zoknit húzok, de a lábam ugyanúgy büdös.

… válogatok a ruhák között.

… azt veszem fel, mint tegnap.

… a reggeli menü, tea, keksz és pirula.

… az RTL-en Csak csajok van és nem pornó.

… a fülemben zene szól.

… cipőben csápolok a nappaliban.

… rohanok a buszra.

… a táskámban még halott indián is van.

… nem ismered az arcom, pedig minden nap utazom.

… elő kell vennem a bérletem.

… nem érdekel, pedig sietek.

… megint fel kell állnom.

… futnom kell.

… nem tudom, hol kellene lennem.

… csak nevettek, mikor késve belépek.

… előttünk áll.

… azt hiszi okos.

… kiderül, nem az.

… bocsánatot kér érte.

… megyünk valahova.

… kávézok.

… egyedül megyek.

… a lottózóban megkérdezik, kell e Joker.

… várok a megállóban.

… menetrendet változtattak.

… nem tudtam róla.

… ismét buszozom.

… hazaérek.

… egymás után nyitom ki az ajtót, a TV-t, a hűtőt és a mikrót.

… eszem.

… már megy a számítógép.

… a neten a képed nézem.

… megírom, gyönyörű a szemed.

… nem reagálsz rá.

… más után futsz.

… elérhetetlen vagy.

… ezt szereted másban.

… nem veszel észre.

… csak boldog akarok lenni.

… szerelmes vagyok a szerelembe.

… lejárt az időm.

… tanulnom kell.

… nem mindent értek.

… szótárazni kell.

… mellettem van a telefon.

… nem keres senki.

… aztán mégis.

… beszélünk.

… mindenki tudja mi lesz a vége.

… kulcsot kell vinnem.

… a hely előtt várok rátok.

… húzóra iszunk, mint tegnap.

… nem látok.

… szerinted nem versenyzünk.

… te számolod a poharakat.

… kérek még.

… felhívom.

… nem emlékszem semmire.

… haza kell kúsznom.

… beletöröm a kulcsot a zárba.

… már a lépcsőházban nincs rajtam kabát.

… öröm belépni a szobába.

… szétdobálom a ruháim.

… felveszem a pizsamám.

… izzadtságszagú.

… rád gondolok.

… lusta vagyok elővenni.

… mosolyogva alszom.

… kezem a gatyámban.

… pitymallik és kezdődik minden előröl.