Nehéz kifejezések

3 kifejezés, amit utálok, szeretek, megértek, elviselek, igénylek a világban: kérés, bocsánat, köszönet.

A kérést az emberek többsége messziről megpróbálja elkerülni. Ennek oka lehet, hogy úgy érezhetjük a kérés miatt, felborulhat az egyenlőség a köztünk és a másik fél közötti kapcsolatban. A valódi ok tehát, az alá- és fölérendeltségi viszony elkerülése. Ez az, ami miatt hanyagoljuk a „Kérlek szépen” vagy a „Légy szíves” kifejezéseket. Ezek elhagyásával azonban, a másik fél számára a kérésünk paranccsá válik. Vagyis ismételten felborul az egyenlőség és uralkodói- és alattvalói viszony alakul ki. Hatására a másik fél nem fog eleget tenni a parancsnak hangzó kérésnek. Mivel, ő teljesítené a kérést, azonban nem védené meg magát a további kérések teljesítésétől és az esetleges megaláztatástól sem. Tapasztalataim szerint azonban, pontosan a kérőszavak használatával, kimondásával tehetjük egyenlővé a résztvevő feleket. Egyszerű példa a vendég és a felszolgáló esete. Ha a felszolgáló egyenlőnek érzi magát a vendéggel (ami alapvető kellene, hogy legyen, mivel mindketten ugyanolyan emberek), talán nem köp bele a levesbe. Inkább használjuk például a „Kérek szépen egy babgulyást” és hanyagoljuk a csettintést és a „Hozzál nekem sürgősen egy tányér babgulyás” kifejezést. Ha nem feledjük, hanem használjuk őket, nagyobb valószínűséggel találjuk meg a felszolgáló valamely testi váladékát ételünkben.

A megbocsájtás, sok nézőpontból a legnagyobb emberi erény a világon. De elképzelni is nehéz mekkora erő kell ahhoz, hogy meg merjük tenni ezt a lépést egy embertársunkkal szemben. Az elmúlt napokban nekem is meg kellett tennem bárhogy is zárkóztam el előle, nem is egyszer. Észrevettem ugyanis, hogy néhány embernél a bocsánatkérésben is jelen van az alá- és fölérendeltség. Megvallom volt már olyan is, hogy bocsánatot kértem valakitől és az illető arcára kaján, elégedett vigyor ült ki, mint a győzelem jele. Számomra a bocsánatkérés arról szól, hogy belátjuk, hogy hibáztunk és ez nem egyenlő azzal, hogy a másik ember győzött velünk szemben. Az egyik legjobb benne, hogy segíti jellemünk formálódást, hiszen elgondolkodunk tetteinken, levonjuk a konzekvenciákat és kiértékeljük magunkat. Ezután már könnyen állhatunk oda mások elé, hiszen tisztában vagyunk magunkkal. Egyetlen hiba lehetősége van a cselekedetnek. Még pedig, hogy elhihetjük tőle, hogy a múltban történtek, amikért bocsánatot kértünk semmisnek tekinthetőek. Ez azonban nem így van. Az egyik barátom példája jól mutatja ezt: „Gergő hiába kérsz bocsánatot a nőtől, amiért esténként telefonon zaklattad, a helyzet nem változik tőle. Ettől ugyanaz a Gergő maradsz, és nem válsz egyszerre aranyos kis angyallá a szemében, aki virágot visz neki és elhívj vacsorázni. Te a bocsánat, a virág és a mosoly mögött is a részegen, földön fekve telefonáló Gergő maradsz.” Valószínűleg nem is az a cél, hogy megváltoztassuk mások véleményét, hanem, hogy kiadjuk, ami bennünk van.

„Köszönöm” az egyik olyan szó a világon, ami annak is jó, aki hallja és annak is, aki kimondja. Gondolj csak bele. Láttál már valakit, aki szomorúan fogad egy köszönetet? A negatív része csak az adott szituáció, vagy a kimondás és a hallás gyakorisága lehet.