Az egyik legjobb jó barátom 2 évvel ezelőtt találkozott a számára kijelölt NŐvel. Minden ment a megszokott kerékvágásban, először itatatta, majd hazavitte, dédelgette, altatta és etette.
A lány egyszer csak észrevette, hogy még túl fiatal ahhoz, hogy megragadjon egy Szombathely szintű kisvárosban, annak is egy nyugati csücskében, egy családi ház földszinti szobájában. Útra kelt hát, nem törődve emberrel, állattal, tárggyal és gondolatattal, ami visszatarthatná. Reményét pedig erősítette a nagyvárosba és az ott élő rokonokba vetett hite.
Barátom a külön töltött idő alatt folyamatosan támogatta választottját anyagilag és hetente fizikailag jelenlétével a fővárosban. A tervek azonban bedőltek fogalmaztak finoman. A valóságban, azonban az egyedül meghozott rossz döntések befalazták maguk köré a hölgyet, mint Kőmíves Kelemennét és csak a hátraarc maradt a kisváros felé.
Mindenki úgy fogadta, ahogy azt elvárták, toleránsan és némán, közben halk átkokat szórva rá és jó tanácsokat súgva barátunk fülébe. Titokban tudtuk a kalitka bezárult, de a madárka csak arra vár, hogy újra meglazuljon az ajtón a retesz.
Mint a mesében teltek múltak a percek, órák, napok és hónapok. Legtöbbször 4 órás állással mellette semmit tevéssel, álmodozással és a kilátástalanság folyamatos nyugtázásával. Miközben a megszokott látogatók (fiú barátai), lakótársak (fiú rokonai) és az állatai egyre közelebb kerültek hozzá. Jómagam sohasem álltam talán annyira közel hozzá, mint az utolsó 1 hónapban.
Aztán mindenki számára váratlanul kinyílt a kalitka ajtaja. A madárka addig piszkálta csőrével reteszt, míg a gazdája megkérdezése nélkül ki tudta nyitni az ajtót. Tegnap reggel ismét elsuhant vonatával a fővárosba, újra a nagyvárosi levegő iránti vágy és a rokonok hívása hajtotta. Nem hiába a történelem ismétli önmagát.
Ahogy a temetésen mondják, maga után hagyott egy szerelmes férfit, annak látogatóit, lakótársait és állatait. Ők azóta gyászolnak kicsit ittasan, kicsit füstösen, de méltósággal, könnyek nélkül.
Én csak annyit kívánhatok neki most, hogy sikerüljön minden úgy, ahogy eltervezte és halljunk róla minél később. Hiszen ez azt jelenti, hogy minden rendben van vele. Ha pedig, kiélte vágyait, elérte céljait és látta a világból, amit szeretett volna, a Szombathely szintű kisváros, nyugati csücskén lévő családi ház, földszinti szobájának ajtaja retesz nélkül várja vissza.
Addig is gyászolunk tovább…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése